Kapcsolatfelvétel: Zöld lámpánál hívtam. Könnyen, gyorsan sikerült egyeztetni az időpontot. Kérésének megfelelően a találkozó délelőttjén SMS-ben megerősítettem látogatási szándékom.

Lakás: IX. kerület. Mester utcából nyíló, kb. 10 éve épített, újszerű épület. Bár a fekvőbeteg ellátás kórtermei lennének hasonlók kis hazánkban, mint a lakás, ahol kedves Vendéglátóm fogadott. Tisztaság, rend. Ha leesik a parízerem, simán felveszem, megeszem. BKV-val mentem, 4-es, 6-os Mester utcai megállójától kényelmesen kb. 7-8 perc gyalogosan. Parkolás biztos fizetős, lehet, hogy hely is akad, de nem figyeltem. Nem érdekelt. Figyelmem séta közben saját várakozásomra és vágyakozásomra irányult. A fürdő felszereltsége minden igényt kielégít. Tiszta, puha száraz törölköző érkezés után, távozás előtt is. Szájvíz, kis poharak. Tökéletes.

Külső: Na! Itt már bajban vagyok. Nyílt az ajtó és "Blue screen of death", Windows, kék halál. A szépség fogalmán szerintem éppúgy felesleges vitatkozni, mint Isten létén/nemlétén, vagy a politikai hovatartozáson. Mozart vagy Rembrandt? Hosszabb a villamos, mint amennyire sárga? Tökre semmi értelme. Zsófi egyszerűen GYÖNYÖRÚ. Pont. NAGY PONT. Magas, - 178 cm - arányos teste, puha bőre valahol a legnemesebb kínai selyemre emlékeztetne, ha tapinthattam volna ilyesmi kelmét. Kedvenc testrészem Ő. Minden egyben van. Nagyon. Amint meglátja az ember, azonnal tudja, érzi, a hypothalamus legmélyebb részéről kúszik fel az érzés: "JÓ HELYEN VAGY". Egy "bárd" néhány hónapja, értékelésében figyelmeztetett: "Ne nézz a szemébe!" Nem lehet NEM belenézni a szemébe. Feneketlen, mély-barna kút. Bele akarsz ugrani, el akarsz veszni mélységében. Ami egyben a magasság is.

Hozzáállás: A küszöb átlépését követő első pillanattól kezdve, a szomorú búcsúig bezárólag végig - több mint - kedves volt. Csupa báj, mosoly, figyelem, odaadás. Kólönleges "aura" lengi kürül. 1 órát ajándékozott az életéből nekem, de szerintem 10 perc volt. Suhant az idő, hisz nem éreztem mást, csak ŐT.

Együttlét: Finom, bársonyos masszázst kaptam, majd a kezek játékát követően kebleivel símogatta hátam, közben lágy puszikat kaptam nyakamra, fülcimpámra, arcomra, pici, elegáns, fuvallat-szerű sóhajok, szuszogások kíséretében. Nagyon izgató volt. Fordulást követően folytatódott a csúszka. Itt már megtapasztalhattam selymes, puha - gyönyörűen ivelt - ajkát. Úgy puszilt szájon, hogy már attól majdnem "ejaculatio precox".... Zsófi amit csinál, és ahogy csinálja, nem lehet "sokáig" bírni. Többször sikerült fejben visszafordítanom az elkerülhetetlen vég felé vezető folymatot. (megpróbáltam Dobrev Klára választási plkátjára gondolni, hogy legyen valami "hard horror", ami segít...de nem ment sokáig...) Elegáns, lágy, egyben pikáns nyelvjátékkal tarkított franciás befejezéssel búcsúztam a "bárányfelhők ringatnak engem a kék égbolton" érzéstől.

Elégedettség és Ajánlás: Sok alkalom volt már az életemben, hogy a Gondviselés a tenyerén hordozott. Ez az óra Zsófival pont ilyen érzést genetrált bennem. Csodálatos hölgy. Vidám, nevetős, közlékeny, érzelmi intelligenciája messze átlag feletti. Ráhangolódás a (bamba, hülye pofát vágó - "én") vendégre pillanatok alatt. Gyönyörű. Kívül/belül. Megkérdeztem, hogy máskor is élvezhetem-e vendégszeretetét? "Még szép" -mondta Zsófi, majd egy boldog embernek nyitott ajtót. Sajnos el, a "bárányfelhők" öleléséből.